Corporate / M&A

Hungary: How to Sweeten the Termination of an Agency Contract?

EU Directive on self-employed commercial agents: an unnecessary interference with business relations or a justifiable financial protection of agents?

Commercial agents: a downtrodden race?

Commercial agents are a downtrodden race, and need and should be afforded protection against their principals,” said Lord Justice Staughton, wryly explaining his view on the background of Directive 86/653/EEC on self-employed commercial agents (the “Directive”).

In fact, commercial agents often build up strong and lasting business relationships for their principals. Business relationships established by the agent may far outlive the relations between an agent and the principal. That is to say that the principal makes a profit from the agent’s work long after the agent is gone. We should therefore revisit Lord Justice Straughton’s remark and examine whether commercial agents deserve financial protection against termination.

The Directive is implemented into Hungarian law by the Civil Code, which contains various provisions to financially protect agents against the termination of their agency contracts. In other words, the Civil Code offers to sweeten the termination of an agent’s contract.

The first sweetening: pipeline commission

Probably the least controversial measure to protect agents’ interests is the so-called pipeline commission. The expression means that the agent is entitled to receive the normal commission for a transaction that the agent prepared, but which only materialised after the termination of the agent’s contract.

To receive the pipeline commission, the transaction must materialise within a reasonable period of time after the termination of the agency contract. Generally, three months from the termination is considered a reasonable period. Nonetheless, what is considered a reasonable period of time may vary depending on the industry or the complexity of a given project. For example, in the Tigana v Decoro case, the English courts held that in view of the realities of the leather furniture business, even nine months from termination was a reasonable period for awarding pipeline commission to an agent.

Indemnity or compensation

Under the Directive, an indemnity or compensation is payable to the agent if the agency contract is terminated. Interestingly, the Directive regulates two parallel methods to protect agents: the German “indemnity” model and the French “compensation” model.

Under the German indemnity model, an agent may receive one year’s remuneration calculated as the average of the preceding five years or, if the contract goes back less than five years, based on the average of the period in question. The agent is entitled to the indemnity if he has brought the principal new customers or has significantly increased the volume of business with existing customers.

The Directive does not specify the calculation of the compensation; instead it stipulates that the agent is entitled to compensation for the damage he suffers as a result of the termination of his relations with the principal. Practically, agents may receive compensation equalling the commissions of the last two years or the average of the last three years’ commissions multiplied by two.

Member States could choose if they want to implement the German indemnity model or the French compensation model. Hungarian legislators decided to implement the German indemnity model. Uniquely in the EU, both systems were implemented in Great Britain, where, unless the parties agree differently, compensation applies by default.

The second sweetening: indemnity

The indemnity rules of the Hungarian Civil Code basically protect the agent against any termination of the agency contract. The only cases when an agent may not be entitled to an indemnity is when the principal terminates the contract due to the agent’s default and when the agent transfers his business with the principal’s agreement to a third person. Consequently, the agent is entitled to indemnity if the agency contract is mutually terminated.

What’s more, the indemnity is due to the agent even if he himself has terminated the agency contract because of his age or illness. In Abbot v Condici Limited, the English courts found that the age of 65 is “embedded as a retirement milestone” and it is therefore reasonable for the agent to terminate the contract at that age. Nonetheless, the prevailing retirement age of the given country should be considered when assessing if the agent is entitled to the indemnity.

A second question also arises in connection with termination on the grounds of age, as both individuals and companies may be commercial agents. So can an agent who performs his work as a company terminate the agency contract on the grounds of age? To answer that question, we should return to a basic principal of Hungarian law: legal persons have the same rights as natural persons, unless a right, due to its nature, may only pertain to natural persons. As the concept of age does not apply to legal persons, it can be inferred that companies may not quit due to age. Accordingly, only natural persons should be entitled to an indemnity in case of termination on the grounds of age.

Directive 86/653/EEC on self-employed commercial agents is implemented into Hungarian law by the Civil Code, which contains various provisions to financially protect agents against the termination of their agency contracts. In other words, the Civil Code offers to sweeten the termination of an agent's contract.

Gyógyír az ügynöki szerződés megszüntetésére

EU irányelv az önálló kereskedelmi ügynökökről: szükségtelen beavatkozás üzleti viszonyokba vagy az ügynökök megalapozott védelme?

Kereskedelmi ügynökök: egy elnyomott faj?

A kereskedelmi ügynökök egy olyan elnyomott fajt alkotnak, amely nemcsak, hogy igényli, de meg is érdemli, hogy a jog megvédje őket a megbízóikkal szemben”, foglalta össze velősen álláspontját Lord Justice Straughton az önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökről szóló 86/653/EGK irányelv (az “Irányelv”) hátteréről.

Tény, hogy a kereskedelmi ügynökök gyakran stabil és tartós üzleti kapcsolatot építenek ki megbízóik számára. A kereskedelmi ügynök által kiépített üzleti kapcsolat pedig gyakran jóval túléli a kereskedelmi ügynöki kapcsolatát a saját megbízójával. Tömören: a megbízó jóval az ügynök szerződésének a megszűnése után is pénzt keres az ügynök korábbi munkájának köszönhetően. Emiatt tehát érdemes újból elgondolkodni Lord Justice Straughton megjegyzésén és megvizsgálni azt, hogy a kereskedelmi ügynököket mégsem illeti-e meg valamilyen anyagi védelem a szerződéseik megszüntetése esetére.

Az Irányelvet a Polgári törvénykönyv (Ptk.) ülteti át a magyar jogba. A Ptk. számos olyan rendelkezést is tartalmaz, amely anyagi védelmet nyújt az ügynököknek szerződéseik megszüntetése esetére, vagyis, gyógyírt kínál az ügynök számára, ha a szerződését megszüntetik.

Az első gyógyír: pótlólagos jutalék

Talán a legkevésbé vitatott dolog, hogy az ügynöknek járjon az ún. pótlólagos jutalék (angolul: pipeline commission). A pótlólagos jutalék lényege, hogy az ügynököt megilleti a jutalék olyan ügyletek után is, amelyet ő készített elő a megbízója számára, de amelyek csak az ügynöki szerződése felmondása után mentek végbe.

Annak érdekében, hogy az ügynöknek tényleg járjon a pótlólagos jutalék, az ügynöki szerződés megszűnése után ésszerű időn belül kell végbemennie az ügynök által előkészített ügyletnek. Általában a három hónapot ismerik el olyan időnek, amely az ügynöki szerződés megszűnése után még ésszerű. Az ésszerű idő azonban változhat iparágtól, sőt, egy adott projekt komplexitásától függően is. A Tigana v Decoro ügyben például az eljáró angol bíróság úgy találta, hogy a bőrbútorok iparágában a kilenc hónap is ésszerű időnek számít és ez alapján ítélte meg a kereskedelmi ügynök javára a pótlólagos jutalékot.

Kártalanítás vagy kártérítés

Az Irányelv értelmében kártalanítás vagy kártérítés jár az ügynöknek, ha az ügynöki szerződését megszüntetik. Érdekesség, hogy az Irányelv rögtön két intézményt is szabályoz az ügynökök védelmében: kártalanítást a német, valamint kártérítést a francia modell alapján.

A német kártalanítási modell alapján az ügynök az elmúlt öt év átlagaként számított egy évi díjazásnak megfelelő kártalanításra tarthat igényt. Ha az ügynöki kevesebb, mint öt éve létezik, akkor azon időszak átlagával kell számolni, amióta a szerződés fennáll. A kártalanítás akkor illeti meg az ügynököt, ha a megbízójának új ügyfeleket szerzett vagy az üzlet nagyságrendjét jelentősen növelte már meglevő ügyfelekkel.

Az esetleges kártérítés számítását az Irányelv nem határozza meg, helyette annyit rögzít, hogy az ügynöknek joga van azon kárának a megtérítéséhez, amelyet a megbízóval való kapcsolatának megszűnése eredményeképpen szenvedett el. A kialakult gyakorlat szerint az ügynököt az utolsó két év jutalékainak, vagy pedig az utolsó három évre számított átlagos jutaléka kétszeresének megfelelő kártérítés illeti meg.

A tagállamok maguk választhattak, hogy a német kártalanítási vagy a francia kártérítési modellt ültetik át saját nemzeti jogukba. A magyar törvényhozás a német kártalanítási modellt választotta. Az egész EU-ban egyedi módon Nagy Britannia mindkét modellt meghonosította és, a felek eltérő kikötése híján, a kártérítési szabályok alkalmazandók alapból.

A második gyógyír: kártalanítás

A Ptk. kártalanítási szabályai az ügynöki szerződés szinte bármilyen jogcímen történő megszüntetése ellen védelmet nyújtanak. Az ügynöknek csak abban az esetben nem jár a kártalanítás, ha a megbízó az ügynöknek felróható magatartás miatt szüntette meg a szerződést, vagy ha az ügynök, a megbízóval kötött megegyezés alapján, másra ruházza az ügynöki szerződésben meghatározott jogait és kötelezettségeit. Ebből az következik, hogy az ügynöknek még akkor is jár kártalanítás, ha az ügynöki szerződést közös megegyezéssel szüntették meg.

Sőt, a kártalanítás még akkor is megilleti az ügynököt, ha az ügynöki szerződést ő maga szünteti meg saját életkorára vagy egészségi állapotára tekintettel. Az Abbot v Condici Limited ügyben az angol bíróság megállapította, hogy a 65 éves kor egy olyan, általánosan elfogadott “mérföldkő” a nyugdíjba vonulás szempontjából, hogy természetes, ha az ügynök ezt az életkort elérve megszünteti az ügynöki szerződését. A konkrét esetek megítélésénél azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy a szóban forgó ország miképpen határozza meg az irányadó nyugdíjkorhatárt.

Tekintettel arra, hogy a kereskedelmi ügynök nem csak természetes, hanem jogi személy is lehet, az ügynöki szerződés életkor miatt megszüntetésével kapcsolatban felmerül egy további kérdés is: hivatkozhat-e az életkorára az az ügynök, aki cégen keresztül látja el az ügynöki teendőket? A kérdés megválaszolásához a magyar jog egyik alapelvét kell megvizsgálni: a jogi személy jogképessége kiterjed minden olyan jogra, amely jellegénél fogva nem csupán az emberhez fűződhet. Tekintettel arra, hogy az életkor nem értelmezhető jogi személyek vonatkozásában, az életkorhoz kapcsolódó jogok sem illetik meg a jogi személyeket. Következésképpen: csak természetes személy kereskedelmi ügynökök hivatkozhatnak az életkorukra az ügynöki szerződés megszüntetésénél.

Az önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökről szóló 86/653/EGK irányelvet a Ptk. ülteti át a magyar jogba. A Ptk. számos olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek anyagilag hivatottak védeni az ügynököket a szerződéseik megszüntetésével szemben. Úgy is mondhatnánk, hogy a Ptk. gyógyírt kínál az ügynöki szerződés megszüntetése esetére.